Vojteket, a medvebocsot 1942-ben találták Iránban, és a II. Lengyel Alakulat 22-es számú tüzérségi ellátó egységének katonái fogadták örökbe.

A katonák konzerv tejjel itatták egy üres vodkásüvegből, és gyümölccsel, narancslekvárral, mézzel és sziruppal etették. Sokszor jutalmazták sörrel, ami a kedvenc italává vált. Emellett szeretett dohányozni és megenni a cigarettát.

Az Iránból Palesztínába vezető hosszú út alatt a medve lett a 22. egység nem hivatalos kabalája. Ott ült a katonákkal a tábortűznél, evett, ivott és a sátorban aludt velük. Nagyon szeretett birkózni (persze senkinek sem volt esélye ellene), és megtanították rá, hogy köszönésképpen tisztelegjen.

Amikor az autókonvoly úton volt, Vojtek általában az egyik dzsip utasülésén ült, kidugta a fejét az ablakon és a frászt hozta az utca népére.

Komoly gondot jelentett azonban, hogy a brit hadvezetés nem engedélyezett semmilyen állattartást a táboraiban, ezért a lengyel katonaság hivatalosan besorozta - Vojtek közlegény rangot kapott (a háború végén tizedes ranggal szerelt le), kapott számot és ettől a pillanattól kezdve szerepelt az egység hivatalos névsorában is.

A lengyelek számára a háború legkeményebb megpróbáltatása a Monte Cassio-i ütközet volt. Ez a hadjárat bizonyult a nyugati front egyik legvéresebb összecsapásának, és a lengyelek feladata az lett, hogy megadják a végső lökést az erődítmény bevételéhez. A harcok alatt Vojtek lőszeres ládákat cipelt az ellátmányt szállító teherautóktól a frontvonalon elhelyezett tüzérségi ütegekig, ezek súlya néha a 45 kilót is meghaladta.

Tetteivel olyan tiszteletet vívott ki a katonatársai között, hogy az összecsapások után a 22. egység a hivatalos jelvényét megváltoztatta: ezután a kép Vojteket ábrázolta, ahogy a mancsaiban tartva cipeli egy mozsárágyú töltényét.

A háború után a lengyel katonaság egyes egységeit - köztük Vojteket is - átirányítótták Skóciába. Lengyelország szovjet irányítás alá került, és a lengyel katonák közül sokan nem akartak egy szovjetek által megszállt rendőrállamban élni. Vojtek a hátralévő életét az edinburgh-i állatkeltben töltötte, ahol mindig felélénkült, ha lengyel beszédet hallott a látogatóktól, és a régi katonatársai rendszeresen meglátogatták. Néhányan közülük minden további nélkül beugrottak a medve elkerített területére és birkóztak egyet vele a régi idők emlékére.

Vojtek a II. világháború hőse lett, szobrokat és emléktáblákat állítottak bátor szolgálata emlékére Lengyelországban, Edinburghben, a londoni és a kanadai háborús múzeumban. 1963-ban halt meg, 22 éves korában.

(Az eredeti, angol nyelvű szöveget itt találjátok, elnézést ha a katonai kifejezések nem pontosak.)