A köztudat úgy tartja, a női gyilkosok ritkák, de pontosítsunk: viszonylag ritkák, legalábbis a férfi gyilkosokhoz képest. Ráadásul ha egy nőt elítélnek gyilkosságért, akkor szinte mindig híres lesz, mert a média szenzációt csinál az esetből. Most olyan, 100-150 éve történt esetek következnek, amiket mára talán már el is felejtették, de a történetek még mindig okulásul szolgálhatnak azzal kapcsolatban, hogy a nők is képesek ugyanolyan borzalmakat elkövetni, mint a férfiak. Vigyázat, megrázó írás, csak felnőtteknek!
1. MARIE MANNING
Marie de Roux Manning Svájcban született 1821-ben, de kivándorolt Angliába, ahol cselédként szolgált. Két férfival is kapcsolatba került, egyikük Patrick O'Connor egy vagyonos ír volt, másikuk Frederick Manning a vasútnál dolgozott és valószínűleg tolvajként is tevékenykedett. Mindketten eljegyezték Marie-t, aki vacilált, melyik férfi lenne megfelelőbb férjnek. O'Connor ötven éves volt, ugyanakkor vámosként dolgozott és voltak befektetései. Manning nagyjából egykorú volt Marie-val, és azt mondta a nőnek, hogy hamarosan jelentős örökség elé néz. Marie hozzáment Manninghez, de a "barátságot" fenntartotta O'Connorral, ami nagy valószínűség szerint szexuális jellegű volt. Nem tartott sokáig, míg Marie rájött: Manning csak kitalálta az örökséget.
A házaspár meghívta vacsorázni O'Connort 1849. augusztus 8-án, aki egy baráttal érkezett, ez pedig tönkretette a pár tervét. Ezért Marie meghvta másnap estére, de kikötötte: egyedül jöjjön. Ez alatt a látogatás alatt, augusztus 9-én Marie fejbe lőtte O'Connort hátulról, a férfi azonban nem halt meg, így Manning ölte meg egy feszítővassal a férfit. A pár elásta az áldozatát a konyha padlója alá, ahova addigra ástak egy gödröt, és a holttestet leöntötték égetett mésszel, hogy ezzel felgyorsítsák a bomlást. A következő két napban Marie kipucolta O'Connor otthonát, minden értéket, készpénzt és részvényt elvitt, amit talált.
Csakhogy O'Connor megemltette a barátainak, hova megy aznap este, ők pedig kérdezősködni kezdtek Marie-nál. A nő pánikba esett. Elküldte a férjét, hogy próbálja meg eladni a bútoraikat, hogy megszökhessenek, de míg Manning nem volt otthon, Marie lelépett. A skóciai Edinnburgh-be ment, amíg Frederick Jersey-ben volt. A rendőrség hamarosan megtalálta O'Connor maradványait. Marie-t akkor tartóztatták le, amikor megpróbálta pénzzé tenni O'Connor néhány részvényét. Frederick Manninget egy ismerőse adta fel. Mindketten a másikat okolták a tárgyalás alatt, de mindkettőjüket bűnösnek találták és halálra ítélték. A botrányos bűntény nagy figyelmet kapott. 1849. november 13-án hozzávetőleg 30-50 ezer ember jelent meg a pár akasztásán.
2. CONSTANCE KENT
1860. június 29-e éjszakáján a négyéves Francis "Saville" Kent eltűnt otthonából az angliai Road-ban. A testét nem sokkal később megtalálták az árnyékszéken, a torkát elvágták. Először a gyerek dadáját, Elisabeth Gough-ot gyanústották, de aztán a 16 éves Constance Kentet tartóztatták le, aki Francis féltestvére volt. Vádat végül nem emeltek ellene, és elengedték. A család elköltözött, Constance-t Franciaországba küldték iskolába.
Öt évvel később Constance Kent gyónás közben bevallotta a gyilkosságot egy papnak. Feladta magát és bűnösnek találták gyilkosság vádjával. Halálra ítélték, de mivel a bűntény idején még csak 16 éves volt, erre való tekintettel életfogytig tartó börtönbüntetésre módostották az ítéletet. De vajon valóban bűnös volt, vagy csak fedezhett valakit? Voltak bizonyos teóriák, hogy igazából az apa, Samuel Kent ölte meg a gyereket, mert valamiképpen köze volt Samuel közismerten házasságtörő hajlamához. Mások Constance bátyját, William Saville-Kentet gyanúsították, és volt, aki azt mondta, a két tinédzser együtt követte el a gyilkosságot, mert féltékenyek voltak a mosohaanyjukra - aki korábban a nevelőnőjük volt - és annak gyerekére.
Constance Kentet húsz évvel később, 1885-ben kiengedték a börtönből, és megélte a száz éves kort. A drámai nyomozás minden brit lap címlapján szerepelt, és a hírek számos írót megihlettek, olyanokat, mint Charles Dickens, vagy Arthur Conan Doyle. Ugyanakkor ez az eset vetette fel a kérdést a parlamentben, hogy vajon a papok megtagadhatják-e a válaszadást a szent gyónás alatt bevallott ügyekkel kapcsolatban.
3. BELLE GUNNESS
Brynhild Paulsdatter Størseth Norvégiában született és 1881-ben érkezett az Egyesült Államokban. Később Belle Gunness néven hozzáment Mads Albert Sorensonhoz 1884-ben. A párnak négy gyermeke született, közülük ketten meghaltak csecsemőkorban, ám a házaspár kötött rájuk életbiztosítást. Míg együtt éltek, a házuk és az üzletük is leégett, de a biztosító kifizette a kárt. Sorenson 1900 júliusában halt meg, egészen véletlenül pont aznap, amikor két életbiztosítása átfedésbe került.
Belle hozzáment Peter Gunness-hez 1902-ben. A férfinak már volt két lánya, egyikük csecsemőkorú, aki meghalt az új feleség gondozása alatt. Maga Gunness 1902 decemberében hunyt el: egy nehézgép rázuhant. A férfi halála miatt vizsgálat indult, de Belle-t nem vádolták meg, valószínűleg azért, mert terhes volt. Nem sokkal később Belle örökbefogadott lányának, Jennie Olsennek nyoma veszett, aki korábban kérdőre vonta Belle-t Peter Gunness halálának körülményeiről. Ezután Belle férfiakkal kezdett levelezni egy magányos szívek klubján keresztül. A kérőket meghívta magához, és szólt nekik, hogy hozzanak pénzt. John Moe, Ole B. Budsburg, és Andrew Helgelien azok között a férfiak között volt, akik meglátogatták Belle-t, és pénzt is adtak neki, hogy segítsenek a szegény özvegynek kifizetni a jelzálogot. Sosem látták őket többé. Belle akkor vált gyanússá, amikor a bérese, Ray Lamphere fel akarta őt adni, ezért a nő kirúgta és feljelentette azzal, hogy a férfi megfenyegette.
1908-ban Belle háza legéett. Négy testet találtak a romok alatt, három a gyereke volt, a negyedik pedig egy fej nélküli holttest, ami azonban nem egyezett a nő testének méreteivel és arányaival. Ugyanakkor a hamúban talált fogsor egyezett, így Belle Gunness-t halottnak nyilvánították. Ahogy az ingatlant takarították, a földben talált mélyedések gyanússá váltak. A feltárás során megtalálták Jennie Olsen testét, vele együtt pedig hat kérőét és két másik gyerekét. Sok aggódó hozzátartozó számos egyéb lehetséges áldozatot jelentett a rendőrségnek. A bérest, Ray Lamphere-t gyújtogatásért elítélték, és börtönben halt meg, de még előtte számos részletet elmesélt a Belle-nél töltött időszakról. Elmondta, hogyan ölte meg Belle az áldozatait: sztrichnint használt, vagy húsvágó bárdot, ezután feldarabolta a testeket, mielőtt Lamphere elásta őket. Belle valódi sorsára sosem derült fény, ahogy a fej nélküli nő kilétére sem.
4. DAGMAR OVERBYE
Dagmar Overbye lelencházat vezetett Koppenhágában 1916-1920 között. Ez egy olyan hely volt, aholva a hajadon anyák bevihették a gyermekeiket örökbeadásra, de a gyerek befogadásáért fizetniük kellett. Maga a tevékenység nyilván sokak számára okozhatott volna kellemetlen botrányt, ezért természetesen nem is igen beszéltek róla. Így Overbyte éveken át folytathatta titokban tevékenységét. Nem lehet tudni, mennyire tartotta nyilván a befogadott csecsemőket, ha volt egyáltalán bármilyen nyilvántartása. A szülők, akik fizettek Overbyte-nak, hogy befogadja a gyereküket, nem beszéltek az esetről, és még kevésbé mentek vissza, hogy kiderítsék, mi történt a babával. De végül egy nő megtette.
Karoline Aagesen leadta az újszülött lányát Overbyte intézményében 1920-ban, és azonnal meg is bánta a tettét. Másnap visszament, hogy hazavigye a gyermekét, de Overbyte azt mondta neki, a csecsemőt már örökbefogadta egy pár, akiknek a címére nem emlékszik. Aagesen elment a rendőrségre, akik vizsgálatot indítottak Overbyte és az "örökbefogadási ügynöksége" ellen, amit a lakásából irányított. A házkutatáskor babaruhákat találtak és elszenesedett csontokat a kályhában. Overbyte-ot letartóztatták, aki 16-20 csecsemő meggyilkolását ismerte be (a jelentések nem egyeznek a számban). Ezzel együtt a bizonyítékok alapján mindössze 9 gyilkossággal vádolták meg. A csecsemőket kézzel, vagy víz alá nyomva megfojtotta, vagy elégette, néhány testet megtaláltak a lakásában elásva, a korábban fellelt csontokon kívül. Overbyte letartóztatása után még több szülő került elő, végül az által meggyilkolt csecsemők számát 29 és 180 közé becsülték. Az első gyerek, akit megölt, valószínűleg a sajátja volt, pár évvel azelőtt született, hogy Overbyte elindította a üzletét. 1921-ben halálra ítélték, amit aztán életfogytiglani börtönbüntetésre módosítottak. 1929-ben halt meg a börtönben.
5. JANE TOPPAN
Jane Toppan 1857-ben született Honora Kelley néven. Édesanyja korán meghalt, árvaházba került, majd Mrs. Ann Toppan örökbe fogadta és új személyazonosságot adott neki. Jane 1885-ben hagyta el otthonát, hogy nővérnek tanuljon. Az intézmény, ahol Jane először elhelyezkedett, mind biztonsági, mind felügyeleti szempontból rendkívül hanyag volt, ezért Jane gyakorlatilag bármit megtehetett, következmények nélkül. Hamarosan elkezdett gyógyszerekkel kísérletezni azokon a betegeken, akiket nem igazán kedvelt. Rendszeresen használt morfint és antropint, hogy megölje a pacienseit, és senki nem gyanított semmit.
Jane halálos kísérleteinek akkor fellegzett be, amikor kapcsolatba került a Davis családdal. Lakást bérelt tőlük, azonban nem fizette a lakbért, ezért a család egyik leánygyermeke felkereste, hogy beszéljen vele. A lány ezután fura módon meghalt. Ekkor Davisék megkérték, költözzön hozzájuk. Nem sokkal később a másik Davis lány is elhunyt. Az apában erős kétely ébredt, vajon miért hallhattak meg a lányok, hiszen egészségesek voltak, és felkért egy, a Harvardon végzett orvost, hogy vizsgálja ki az eseteket. Pár hónappal később Jane-t letartóztatták Minnie Gibbs, az egyik lány meggyilkolásáért. Toppannál elmebajt állapítottak meg, ezért nem találták bűnösnek. Egy pszichiátriai intézetben töltötte élete hátralévő részét. Azt mondta, büszke a gyilkosságokra. 1938-ban, 84 évesen hunyt el.
6. MARY ANN COTTON
Mary Ann Cottonnak három férje és 12 gyermeke volt, akik homályos eredetű gyomorbajban hunytak el 1852 és 1872 között. A harmadik férje túlélte, és 13. és egyben utolsó gyermekének akkor adott életet, míg a tárgyalására várt. Számos mostohagyerek és szerető is ugyanilyen körülmények között halt meg, de Cotton folyton más és más városba költözött Angliában, így kerülve el, hogy gyanússá váljon.
Először akkor figyeltek fel rá, amikor 1872-ben megjósolta a 10 éves mostohafia, Charles Edward Cotton halálát egy hivatalnoknak, pedig a gyerek teljesen egészségesnek látszott. A sors iróniája, hogy a hivatalnok egyben községi halottkém is volt. Amikor Charles Edward pár nappal később hirtelen meghalt, Cotton első dolga volt, hogy felvegye a fiú életbiztosítását. Amikor mondták neki, hogy ehhez kell egy halotti bizonyítvány, Cotton elment a gyermek orvosához, aki megtagadta az aláírást, mert a halottkém a rendőrséghez fordult a beszélgetés miatt, ami közte és Cotton között korábban lezajlott. Emellett az orvos is látta a gyereket pár nappal korábban, és semmilyen betegség nyomát nem észlelte rajta. A holttestet megvizsgálták és arzénmérgezést állapítottak meg. A család két másik tagjának testét exhumálták, és bennük is arzénnyomokat találtak. Mary Ann Cottont elítélték a mostohafia megöléséért és azonnal felkötötték.
7. AMELIA DYER
Amelia Dyer képzett nővér volt az angliai Bristolban. 1869-ben, 32 éves korában elvesztette a férjét, ezután, hogy meg tudjon élni, intézményt nyitott leányanyáknak és árváknak. Mint Dagmar Overbyte, ő is hajadonok gyermekeiről "gondoskodott", de azt is vállalta, hogy befogadja és elrejti a nőket, amikor terhességük már nyilvánvaló. Természetesen mindezt nem ingyen. Az ilyen intézeteket a viktoriánus korban "baby farm"-nak nevezték. Egyesek gondoskodtak a gyerekekről és örökbe adták őket, mások elhanyagolták, vagy éppen ópiummal tették őket könnyebben kezelhetővé, ami sok elhalálozáshoz vezetett. Dyer hatékonyabb és gyorsabb módszerhez folyamodott: megfojtotta a gyerekeket, általában egy szalaggal. Tíz évig működtette az intézményét, mire egy orvos gyanút fogott - mintha kissé túl sok halotti bizonyítványt kellene kiállítania -, és értesítette a rendőrséget. Dyert letartóztatták, de csak gondatlanságért ítélték el - hat hónap közmunkára. Ezután még eltöltött némi időt egy elmegyógyintézetben, de végül visszatért eredeti foglalkozásához. De tanult az esetből: többé nem állíttatott ki halotti bizonyítványt és maga temette el áldozatait. Ha esetleg valaki számára gyanússá vált, átköltözött egy másik városba és megváltoztatta a nevét.
1896 márciusában egy hajós kiemelt egy csomagot a Thames folyóból, és egy kislány holttestét találta benne. A nyomok Dyerhez vezettek, aki éppen álnevet használt. A rendőrség házkutatást tartott az otthonában, és emberi maradványokat ugyan nem találtak, de a bomlás szaga tisztán érezhető volt a levegőben. Emellett a tevékenységének nyomait is megtalálták: babaruhákat, táviratokat, hirdetéseket és az anyák leveleit. Átvizsgálták a folyót és hat másik gyerek holttestét is megtalálták. Dyert egyedül Doris Marmon megölésével vádolták meg, miután az anyja, Evelina Marmon azonosította a gyermek holttestét. Dyer bűnösnek vallotta magát, de elmebajra hivatkozott. A bíróság azonban halálra ítélte, és 1896. június 10-én felakasztották. Habár csak egyetlen gyilkosság miatt ítélték el, Amerila Dyer becslések szerint nagyjából 400 gyermek haláláért lehetett felelős 27 év alatt.
8. TILLIE KLIMEK
A chicago-i Tillie Klimek médium volt. 1911-ben elkezdte megjósolni a szomszédok kutyáinak halálát, méghozzá megdöbbentő pontossággal. 1914-ben első férje, a 29 éves John Mitkiewitz halálát jövendölte meg. Mit ad isten, Mitkiewitz három héttel később meghalt! Klimek felvette férje életbiztosítását, és elment egy házasságközvetítőhöz. Második férje, John Rukowski három hónappal később halt meg, pont ahogy Klimek megjósolta. Ugyanezt történt a hármas számú férjjel, Joe Guszkowski-val. A negyedik férj, Frank Kupczyk négy évig élt. Klimek egy szomszéd nő halálát is megjósolta, aki gyanakodni kezdett a halott férjekkel kapcsolatban. Sőt, három gyerek halálát is előrevetítette - az ő családjukkal szintén problémája volt -, és persze a gyerekek mind meghaltak. Negyedik férje, Kupczyk 1920-ban hunyt el.
Az özvegy újból férjhez ment, Anton Klimekhez 1921-ben. Nem sokkal azután, hogy az új életbiztosítást megkötötték, pár családtag meglátogatta a házaspárt és Antont ágyban találták, betegen. Amikor kimosták a gyomrát, az ételben, amit evett arzénnyomokat találtak. Tillie-t letartóztaták, és bevallotta, hogy meg akarta ölni Klimeket. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, és a többi feltételezett áldozatának esetét nem vizsgálták ki. Az ítélete egy kikötést tartalmazott: sosem főzhet a rabokra a börtönben.
